2010. június 5-e reggelén a szeghalmi Alma mater udvarára folyamatosan érkeztek a diákok és hozzátartozók. A diákok, akik 20, 40, 50 vagy akár 69 évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgát itt az ódon falak között. Az utóbbi osztályhoz tartozik Frenyó Zoltán és Bujdosó Géza, akik 1941-ben maturáltak. A tablójuk előtt állva sokat meséltek az itt eltöltött évekről, élő és elhunyt osztálytársaikról egyaránt.

    Ez a találkozó, mint sokan megfogalmazták, „más volt, mint az eddigiek”. A különlegességét több esemény is elősegítette. 2010-ben ünnepeljük iskolaalapítónk Péter András születésének 170-ik évfordulóját. Ebből az alkalomból készült el az összefogásnak és az adományoknak köszönhetően a halasi sírbolt felújítása. A sírbolt felújítási munkálatainak kivitelezője: Blaskó György volt. A felújított sírboltnál tervezett ünnepség az esős időjárás miatt a gimnázium tornatermében került megrendezésre. Két kisdiák a gimnázium régi egyenruhájában, kezükben az iskola jelképeivel, a tollal és a ceruzával, fogadták a vendégeket. Az ünnepség kezdetén Magyar István igazgató köszöntötte a vendégeket, aki beszédében kiemelte:

    „Ma találkozik itt öregdiák és jelenlegi diák, egykori tanár és most oktató pedagógus, volt és jelenlegi iskolai alkalmazott, szülő, fenntartó, alapítványi képviselő és önzetlen támogató.

    Sokszor felteszik a kérdést: Miért van ez a szoros kötődés?

    A választ mindenki saját maga tudja megadni. Hangsúlyozom: maga tudja megadni! Hiszen ha visszatekintünk a történelembe, itt a Sárréten sokszor adták meg a maguk válaszát, akkor, ha az itt élők érdekében cselekedni kellett. A választ nem a gondoskodó államtól várták, hanem megadták maguk. Megadták és megtették, ha nem volt kisdedóvoda, ha nem volt mozi, ha nem volt gimnázium, és ha nem volt mezőgazdasági iskola. A válaszadók pedig: Simay Mihály, Ambrus Imre, Péter András és a Szigeti házaspár. Nekik köszönhetően az oktatás és a kultúra fejlődhetett és utódaiknak köszönhetően fennmaradhatott itt a Berettyó-partján. Utódaik, azt is megtanulták nem várhatnak mindig pályázatokra, állami támogatásokra, európai uniós forrásokra, hanem az összefogásra, az egyéni és helyi tenni akarásra támaszkodhatnak. A mai nap is ilyen válasz. Péter András síremlékének felújítása és az elhunyt tanárok emlékére állított kopjafa, ilyen összefogásnak, tenni akarásnak és válasznak köszönhető. A kripta (vagy ahogyan sokan nevezik: kriptáj) felújítása megtörtént és az iskola szoborparkja egy kopjafával is gazdagodott, amely örök emléket állít a középiskola pedagógusainak. Adományozásból és összefogásból jelesre vizsgázott ismét a sárréti és a Sárréthez kötődő emberek népes csoportja.”

    A megjelent vendégeket köszöntötte Macsári József Szeghalom Város polgármestere és Farkas Zoltán Békés Megye Képviselőtestületének alelnöke, országgyűlési képviselő. Beszédükben mindketten kiemelték Péter András emberi nagyságát, a település és református gyülekezet érdekében végzett tevékenységét.

    Levélben köszöntötte a résztvevőket Prof. Dr. Vörösmarty Dániel 1947/48-ban végzett öregdiák. Levélben küldött jókívánságaikat fejezték ki Borbola Györgyné, Zsuzsa Budapestről, Dányi László Székesfehérvárról, 2010 áprilisában elhunyt öregdiákunk Dr. Faragó Tiborné lánya Faragó Csilla Keszthelyről, Dr. Monostori Ernő Mezőberényből, Nagy Miklós és Nagy György Kálmán az Egyesült Államokból és László István Békéscsabáról.

    Péter Szarka László református lelkész, a Péter András Alapítvány Kuratóriumának tagja megáldotta a felújított sírboltot.

    Az áldás után a jelenlévők megtekinthették a 11.C osztály diákjainak filmjét, amelyet az iskolaalapító születésének évfordulója alkalmából készítettek. Ezután az ünneplők az iskola udvarán, az elhunyt tanárok emlékére felállított kopjafánál folytatták az emlékezést. Az elmúlt év decemberében elhunyt Dr. Szilágyi László 93 éves öregdiák versének felolvasása után, Prof. emer. Dr. habil. Kata Mihály egyetemi tanár - öregdiák, Barta László a gimnázium tanára, öregdiák és Lovász László a varsói Faipari Technológiai Karon végzett mérnök, öregdiák emlékezetek beszédükben elhunyt tanárainkra. Az iskola jelenlegi diákjai felolvasták a 104 pedagógus nevét, akik már az égi katedrán nevelik szeretett diákjaikat. A kopjafa készítője az aszódi Dian Tibor, aki családi szálakkal kötődik a városhoz és az iskolához, alkotásának megkoszorúzása után két kiállítást tekinthettek meg a jelenlévők. A két alkotó-öregdiák alkotásai bemutatták a várost, az embert és a környezetet. Mesterné Szöllősi Katalin „Négy évszak a városban” kiállítását Vaszkó Tamás címzetes igazgató nyitotta meg. Sándor Jenőné nyugalmazott középiskolai tanár, Szarka Emma „Ember és természet” című kiállításának alkotásait méltatta a gimnázium „öregépületében”.


    A napot az öregdiákok és a megjelent vendégek az iskola fedett folyosóján egy közös ebéddel zárták az Alma mater étterem munkatársainak jóvoltából. Délután az osztálytalálkozók és a beszélgetések színhelyévé alakult a Berettyó-parti alma mater.