2009. december 11-én utaztunk utoljára a „Kis Pirossal”. Vésztőről, Kőrösnagyharsányba.
    Képviseletként, mint a Péter András és Szegeti Endre Szakképző Iskola kollégistái négyen, Magyar István Igazgató Úrral és egy kedves barátjával.Vésztőn jegyet váltottunk és készítettünk néhány közös fotót a vonat előtt.
    A hazafelé vezető úton felidéztük a régi vonatos emlékeket, amelyeken jókat kacagtunk. Közülünk mindenki sokat utazott vonattal, amit szerettük és mindenki számra élvezet volt. Most így, hogy ez a vonal megszűnt, a Szeghalomra való utazás gondot ugyan nem okoz, de elvesztette a varázsát. Mivel mindenki számára elegendő helyet és kényelmet nyújtott, ellentétben a busszal.
    Én minden pénteken vonattal jártam haza Körösnagyharsányba, és ezt nagyon megszoktam és szerettem is. Sajnálom , hogy megszüntették ezt a vonalat, mert azóta a bejárásom hosszabb és bonyodalmasabb lett. Örülök, hogy az egyik utolsó útján elkísérhettem a „Kis Pirost” Harsányba.
    Útitársaim voltak Erdei János, Sinka András és Herczeg Norbert ők csak Körösújfaluig utaztak. Megkérdeztem a véleményüket:
    „Bevalljuk a vonat megszűnése minket is érintett. Vasárnap, amikor mentünk vissza a kollégiumba szinte mindig a vonaton futottunk össze kolitársainkkal és Szeghalomig meséltük a hétvégi élményeinket ilyenkor tőlünk volt hangos a vonat. Remélem azért ezek a vonalak nincsenek teljesen elfelejtve, viszont jó volt tudni azt, hogy szombaton egy kicsit mindenkinek megfacsarodott a szíve, amikor hosszan dudált a „Kis Piros”.”

Készítette:
Tornyi Petronella és Herczeg Norbert 12/D tanulói