2009. január 02-án elhunyt Szilágyi László tanártársunk (született 1944. január 03.) Iskolánkban 1967-1984 között tanított német nyelvet. Többször szervezett külföldi utakat a német nyelvterületekre. Diákjaival és kollégáival több utazáson vett részt. 1984-ben családja révén Sarkadra költözött és a helyi középiskolában tanított a közelmúltig. 2009. október 3 – án jár utoljára az Alma mater falai között, amikor találkozott 1974-ben érettségizett osztályával és a 35 éve végzett többi tanítvánnyal és kollégával. Temetésén 2010. január 8-án Sarkadon megjelentek egykori diákjai és kollégái. Nyugodjon békében!

    2010. január 8-án Debrecenben temettük Dr. Szilágyi László öregdiákunkat. (1917.november 23.- 2009. december 26.) A gyászoló család kérésére Magyar István igazgató búcsúzott az egykori sárréti gimnazistától későbbi fő állatorvostól.
    A szeghalmi Alma Mater nevében búcsúzom Dr. Szilágyi Lászlótól, öregdiákunktól, aki ez év májusában lesz, hogy 75 éve 28 osztálytársával 1935-ben végzett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. Abban a gimnáziumban melynek igazgatója a mindenki által tisztelt Nagy Miklós volt, akinek Laci bácsi is köszönhette, hogy Mezősasról a 10 éves kisgyermek a Sárrét egyedüli, fiatal gimnáziumába kerülhetett az iskola alapítása után egy évvel 1927-ben. Abba a gimnáziumba, amely tiszteli az öregdiákokat és azokat a hagyományokat, amelyek az elmúlt 84 évben az iskolai falain belül és a végzett diákok szívében megmaradtak. Egy ilyen hagyománynak köszönhetem, a debreceni öreg diáktalálkozóknak, hogy találkozhattam Laci bácsival az iskola legidősebb diákjával. Szeretett részt venni a találkozókon, beszélgetni diáktársakkal, tanárokkal. A szeghalmi látogatásai során betért az alma mater falai közé. Utolsó látogatását így örökítette meg a Búcsú az iskolától című versében:

Mielőtt búcsúszóm hozzád elhangzana
Vizsgáztass le újra, úgy bocsáss utamra
Vizsgáld meg szigorún, de atyai szívvel
Hogy sáfárkodtam a tőled kapott kinccsel
Öregbítettem-e híredet nevedet
Vagy tékozló módon éltem életemet
Jókból a rosszakat kivonva mi marad
Halhat-e nyugodtan fehérhajú fiad
Ha a vizsgáztatás kedvezően ér véget
A babérkoszorú nem az enyém – tied

Félénk kisgyermekből te neveltél ifjút
Megmutattad neki: merre az igaz út
Vándortarisznyáját megraktad kincsekkel
Hogy a komisz világ ne tiporhassa el
Örökigazságú győzhetetlen eszmék
Formálták jellemét, acélozták hitét
Minden szép napomért, melyet itt tölthettem
Fogadd igaz hálám vén Alma Materem!
Könny gyűl a szemembe, úgy búszúzom tőled.
Én kedves iskolám az Isten áldjon meg!

Igen a búcsú fontos az ember életében, mert csak egy van belőle. A tiedből is kedves diákunk és a mienkből is. Sajnos tervünk, hogy személyesen egy nagyot beszélgetünk a Péter András Gimnázium hőskoráról már a múlté, mint az is, hogy ez év május elsején eljössz még iskoládba és köszöntöd a ballagókat ott, ahol tették ezt veled is hét és fél évtizeddel ezelőtt a Berettyó-partján. De hiszem, hogy ott fent azokkal beszélgetsz és találkozol, akik ott álltak az udvaron akkor 75 évvel ezelőtt. Fejünket meghajtva és emlékezve rád a gimnázium öregdiákjai, jelenlegi tanulói és tanárai nevében: Nyugodj békében és gyakran nézz le ránk fentről… és ne felejtsd - Májusban ballagás… Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus